Inspiráció

...A Levélforma mesével először nehezen boldogultam, de aztán végül csak sikerült...

A holokauszt áldozatainak emléknapjára

"A tanuló ember tartozik magának azzal, hogy legkülönfélébb tornáit az empatikus képzelőerő gyakorlataival egészítse ki. Legyél hefling! Legyél zsidó! Legyél cigány! Legyél homoszexuális! Legyél szellemi fogyatékos! Pedagógiai feladatnak tekintem – szerte Európában – annak az eseménynek a részletekben való elképzelését a gázkamra fulladó görcséig, amely hetven évvel ezelőtt történt.

Érthető, ha a mai szülők nem akarják elképzelni a saját gyereküket ezen az úton, a vasúti rámpától az égetőkemencéig. Ám az együttérzés és az együttszenvedés olyan lelki képességek, amelyeknek gyakorlása nélkül nincsen erkölcsi intelligencia."

Konrád György

(A teljes szöveg Alföldi Róbert olvassa fel ebben a videóban: http://youtu.be/CNfYkLVr7_s)

Marta Czok: La fune (Gyerekek a háborúban és a Soában sorozat, festmény)

Idézem még e napon Kisantal Tamást, aki a holocaust irodalmának kutatója, elemzője, tanítója.

... "amikor Levi (Primo Levi, olasz író(1919-1987) -  túlélte a holokausztot, tragikus élményeit a "Se questo e un uomo" című könyvében örökítette meg) ötödik osztályos tanulóknak beszélt koncentrációs táborbeli életéről, az egyik szemfüles kisdiák teketóriázás nélkül az előadó szemére hányta, hogy nem érti, Levi miért nem szökött meg a lágerből. Sőt, miután a kisfiú némi hevenyészett felvilágosítást kapott a tábor beosztásáról, az őrtornyok helyzetéről, pillanatok alatt frappáns kis szabadulási tervvel állt elő: az éj leple alatt ki kell lopódzni az udvarra, csendben megölni az őrt, felvenni egyenruháját, az áramfejlesztő telepnél áramtalanítani a tábort és a drótkerítéseket – így már nem marad más, mint csendben, feltűnés nélkül kisétálni a lágerből. Mint az esszében olvashatjuk, a kisfiú a szökés lehetőségének kalandfilmszerű felvázolása után Primo Levire nézve büszkén ennyit mondott: „Ha újra bekerülne, tegyen úgy, ahogy mondtam: meglátja, sikerülni fog.” A második történetem saját tapasztalataimra épül.   

Évek óta tartok a Pécsi Egyetemen egy kurzust A holokauszt irodalma címmel. A hallgatóim főként magyar szakos graduális diákok. Általában minden alkalomra egy olvasmányt (emlékiratot, regényt stb.) adok fel, melyhez két hallgatói referátum kapcsolódik: valakinek tartania kell a szerzőről egy rövid, életrajzi előadást, valakinek pedig a műről egy vitaindító-elemző referátumot. Egyszer Elie Wiesel Az éjszaka című műve volt soron, és a szerző életéről referáló hallgató némi megdöbbenésemre elmondta, hogy Wiesel nevét a google-be beütve az első oldalon kijött egy olyan magyar nyelvű találat, mely Wieselt hazugnak állította be, s amellett érvelt, hogy a holokauszt meg sem történt."