Az első kép, amit el mertem kezdeni a modernek közül, Máté Angi lírai szövegére készült.
Ez egy rövid mese, de nagyon sajátos hangulata van. Amikor egy-egy helyszínt, világot elképzelek, számomra olyanná válik, mintha valóban létezne. Szinte hallom a hangokat, érzem az illatokat, szagokat, amelyek körülvennének, ha ténylegesen benne járnék.
És még valami: munka közben - különösen ennél a munkánál, ahol olyan nagy alázat szükségelteik ahhoz, hogy a székhez szegezzem magam napokra, mivel nagyon időigényes technikáról van szó -, gyakran hallgatok hangoskönyveket, rádiójátékokat, még színhézi közvetítést is.
A Volt egyszer egy fotel meséjének illusztrációjával felidéződik bennem a regény is, ami elkísérte ezeknek a színeknek, ezeknek a vonalaknak az alakulását: Szabó Magda: Ajtó című regénye.
Jutalom volt mindkettő, a rajzolandó mese és a halgatott történet is.
1 comment:
Köszönöm, Bogi!szeretettel:Angi
Post a Comment