A nagy utazás - könyvbemutató a Mesemúzeumban

Gépindulás Dabason

Értő szemek méregetik, mennyi vöröset vegyenek el, mennyi sárgát adjanak még hozzá, hogy a fólia alatt is olyan legyen az a borító, amilyennek megálmodtuk...

....vagyis, valami ilyesmi. :-)

A nagy utazás

...úgy tűnik, hogy ez lesz a címe az öt meséből álló, új Róka és Egér kötetnek! Sokat már nem tétovázhatunk, néhány óra múlva ott kell, hogy legyen a nyomdában a könyv anyaga...

Róka és Egér - Budapesti hangulat

... Ezt a csendéletet átmentettem a régi ÉS-es világomból az új Róka és Egérbe. Az egyik epizódban - öt mesét tartalmaz a kötet, ebből persze egyet már ismertek, a Róka és Egér új otthont keres-t -, Egér hazafelé bandukol... alkonyodik... elkezd tetszeni neki ez a hangulat. Egyre magabiztosabban lépked. De többet nem árulok egyelőre! Megy a hajtás, hogy tényleg minden utolsó simítás a helyén legyen nyomdagép-indítás előtt! :-)

Munkában...

Dani meglepett: lefotózta az asztalom, amikor felment, hogy a képen látható szkeccsbúkból telefonon lediktálja a négyoldalnyi jegyzetemet a Mesebeszéd kerekasztalhoz (otthonhagytam ugyanis...:-/)

Az elkószált kismadár

Már a boltokban (legalábbis a Libriben láttam...).

Nagyon szép lett!

Kedvcsinálónak két illusztráció.

Leelo Tungal: Julius nyúl számítógépe

Mindig jó, ha van "ürügy" a szabad alkotásra - egy-egy kiállításra dolgozni is jó alkalom.
Két-három éve volt, azt hisezm, hogy egy pályázat miatt Mátáys királyos képeket kért tőlünk a Tankönyvkiadó (a gyerekeknek a mi képeink alapján kellett Mátyás királyos mesét írniuk. Szuper jókat írtak, kötet is lett belőle.) Na akkor rajzoltam tollal, valahogy olyan kedvem volt, és azóta is szerettem volna az akkor használt stílust továbbfejleszteni. Julius nyúl a kék laptopjával erre adott jó alkalmat, mondhatni alibit (mert hiszen különben nem szabadna ilyesmivel tölteni az időt, amikor finisben a Róka és Egér történetek...)

2013 tavaszán Tallinnban, 2013 őszen Budapesten mutatja be a GYIE azt a kiállítást, melyen 25 magyar és 25 észt illusztrátor vesz részt.

Az illusztrációk kortárs magyar és kortárs észt szerzők meséihez készülnek. A tárlat érdekességét többek között az adja, hogy a magyar művészek az észt mesékhez, az észt művészek a magyar mesékhez készítenek illusztrációkat.

A képek először Észtországban lesznek kiállítva 2013 tavaszán a tallinni Gyermekirodalmi Központban, onnan mennek tovább más észt városokba, pl. Haapsaluba, ahol nagy mesekonferenciát is terveznek.

2013 őszén Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum ad otthont a kiállításnak.

A kiállítás szerepel a két minisztérium közötti 3 éves együttműködés tervében.

A projektben részt vevő írók:
Demény Péter
Dóka Péter
Finy Petra
Lackfi János
Máté Angi
Menyhért Anna
Miklya Luzsányi Mónika
Simon Réka Zsuzsanna
Vajda Éva

A projektben részt vevő illusztrátorok:
Balogh Andrea
Baranyai András
Békés Rozi
Bodonyi Panni
Holló Anna
Herbszt László
Kárpáti Tibor
Kasza Juli
Keresztes Dóra
Koncz Timi
Makhult Gabi
Máray Mariann
Molnár Jacqueline
Nagy Dia
Pásztohy Panka
Paulovkin Boglárka
Radnóti Blanka
Rényi Krisztina
Rofusz Kinga
Szabó Levente
Szalma Edit
Szántói Krisztián
Szegedi Katalin
Szulyovszky Sarolta
Takács Mari

Mostohagyerek?

...Dehogyis!!

Nagyon büszke vagyok rá.
Készülök is, hogy printelek belőle egy kiállítható sorozatot, 'szt hadd menjen, lásson világot.

A könyvhéten annyi minden újdonság volt, és ez a mi kis sorozatunk ugye egy vékonyabb réteget talál meg. (Zárójelben. Mint sokszor mondtam már: a könyvek élete nem öt perc. Hosszú, tartós pályafutása van egy-egy darabnak. Pláne az ilyeneknek, ahol tényleg nem az volt a cél s lényeg, hogy másnapra elfogyjon ötezer példány. {Persze már hallani is vélem a kiadó részéről: "Dehogynem az volt a cél! Miről beszélsz itt összevissza, Bogi?!"}
- Hogy is mondjam hát akkor?... Úgy gondolom, hogy valami hosszabb távon is érvényes munkát sikerült itt összehoznunk, na!)
Nem csoda, hogy nem ez a kiadvány vezette a könyvheti sajtóhíreket, oké.
Csak hát, mintha meg sem született volna a könyv, illetve könyvötös! Érdekes módon, teljes csönd vette körül egész mostanáig, már ami a gyerekkönyvszakmát illeti, amit a Pagony blogon nemrég felbukkant a könyvajánló tört meg.

http://www.pagony.hu/a-csizmas-kandur-ot-elete

Hogy én is hozzátegyek a fenti sorokhoz valamit, most utólag néhány vázlattal s előkészületi sketchbook-oldallal egészítem ki a Csimota kiadó blogján megjelent beszélgetést . (Azért is, mert iszonyúan megirigyeltem, hogy Stark Attila milyen profin prezentálta a saját kötetének munkafázisait. Lehet vinni mingyárt az isibe grafterv órára, "Nnna tessék, kedveskéim, EEZ, egy meló, nagyemmel, nem hablaty, rögtönzés, mellébeszélés".:-) Meg azért is, mert erre való többek között ez a blog, műhelyizéket mutogatni.)

(Ide is linkelem Stark féle képes eredetmítoszt, hogy mingyá' lehessen is látni: http://csimota.blog.hu/2012/06/04/interju_stark_attilaval_a_csizmas_kandur_alkotojaval)



Ezek a firkák viszont inkább csak annyit mutatnak meg, milyen messziről indult az egész - hogy akárhány éve is csinálja az ember, mindig hosszú az út (és ezt nem szabad/kell/lehet megspórolni!) Pár oldal a vázlatfüzetemből.

Interjú a szegedma.hu-n

Fölteszem ide ezt az interjút, ha másért nem, hát mert jól jöhet még ez a sok okosság, amikor majd egy éjszaka álmosan próbálok valami jó kis illusztrációs előadást összeállítani :-))
Igazán kedves fogadtatásban volt részem Szegeden, a gyerekkönyvtár a Somogyiban egyenesen szuper, jókat alkottunk is - várost, Róka és Egér kalandjai kapcsán - egy elsős osztállyal.





Arany Mihály

2012. június 10., vasárnap •

Fotó: Gémes Sándor

Színes, igényes képi világ jellemzi a ma mesekönyveit, ha összehasonlítjuk őket egy kilencvenes évekbeli példánnyal, a gyermek valószínűleg az érdekesebb látványvilágot nyújtó kötetet részesíti majd előnyben. Paulovkin Boglárkával, a Pagony Kiadó író-illusztrátorával meséről és perspektívákról beszélgettünk.

A művész a Pagony Kiadó illusztrátorainak alkotásaiból rendezett kiállítást nyitott meg a könyvhéten a Somogyi-könyvtárban, és foglalkozást is tartott elsőosztályosoknak. Mesét és alkotókedvet hozott a gyerekeknek az illusztrátor, aki a bibliotéka Nemzeti Kulturális Alap által támogatott „íróparádéjának” részeként érkezett a Tisza-parti városba.

– Ha jól tudom, hogy az illusztrációk egyik kardinális kérdése, hogy a rajz ábrázol vagy kifejez.

– Valóban az a kérdés, hogy az illusztrátor tud-e egy saját történetet kreálni a szöveg alapján, ami valóban nem csak leképezi egy az egyben a szövegben elmondottakat, hanem egy új minőséggel felruházva a képek nyelvén mesél el egy történetet a szöveg kapcsán. Persze sokszor átfedésben van a kettő között, ugyanakkor időnként el is kalandozhat az illusztráció, és belekerülhetnek olyan elemek, amik csak az alkotó fantáziájában, a szöveg alaphelyzeteit, a karaktereket továbbgondolva születnek meg.

– Párhuzamos, de a szövegnek nem ellentmondó mesevilág keletkezik?

– Sokszor az illusztrátor olyan dolgokat is elképzel, amik ki se derülnek a szövegből. Én most a Csizmás Kandúrt illusztráltam a Csimota Kiadó egy szöveg nélküli sorozata számára, ez nagyon kötött abban, hogy pontosan követni kell a mese fonalát, másrészt nagyon szabad, mert a szituáción belül lehet az illusztrátor fantáziájában bármi. Amikor például a Csizmás Kandúr a kaszálón megszólítja az embereket, hogy majd mondják azt, hogy az Karabunkó márki földje, úgy képzeltem, hogy egy fiatal pár éppen csókolózott a lekaszált fűben.

Valós ház, hiú farkas

– Mennyiben több egy egész könyvön végigvonuló illusztráció egy szimpla rajzsorozatnál?

– Nagyon tudatosan olyan látványvilág kell felépítenie az alkotónak, amit hosszú időn keresztül következetesen tud hozni a munkájában. Könnyű egy tetszetős rajzot készíteni, de nehéz több képen vagy egy egész könyvön keresztül a karaktereket, az egész világot folyamatosan és következetesen végigvinni. Nem véletlen, hogy a legnagyobb gyerekkönyves fórumon, a Bolognai Gyermekkönyvvásáron az ottani kiállításra egy alkotótól mindig öt illusztrációt kérnek, ami egy adott történethez készül, mert ennyiből kiderülnek az illusztrátor képességei.

– Elég színes a kínálat a gyerekkönyveknél, látni nagyon-nagyon egyszerű rajzokat, figurákat és realisztikusabbakat egyaránt. Mi dönt?

– Attól függ, hogy mit tűz ki célul az alkotó. Van olyan, hogy a nagyon részletgazdag és valósághű ábrázolás adja vissza legjobban a szöveg lényegét. Ilyeneket készít például a világ egyik leghíresebb illusztrátora, Roberto Innocenti. Nehéz is lenne elképzelni mondjuk az Egy ház története című könyvet – ami valójában a történelem viharos évszázadaiból villant fel képeket egy elhagyatott erdőszéli ház sorsán keresztül – elvont, absztrakt figurákkal. Más esetben el lehet rugaszkodni az anatómiai hűségtől, a figurákat át lehet írni. Molnár Jacqueline-nál például a nagymamának beöltöző farkas hiú, nézegeti magát a tükörben…

Pöttyös bögre, csíkos bögre

– Önnél hogy születik egy illusztráció?

– Először elolvasom a mesét, kialakul egy komplex kép, nagyjából elhatározom a stílust, technikát, a színt. Vázlatokat készítek, de amikor eljutok odáig, hogy adott szövegrészhez pontosan milyen kép jelenik meg, ott figyelmesen, többször is elolvasom a szöveget, ha kell. Mert bár nem szabad egy az egyben leképezni a szöveget, az is zavaró lehet, ha pöttyös bögréről szól a mese, én pedig csíkosat rajzolok.

– Három saját maga által írt és illusztrált könyvet – A katicabogár elveszett pöttyei, Róka és Egér új otthont keres, Elbújtam! – Guriga kalandjai – tudhat magáénak, ilyenekkel indult.

– Igen, még csak tanultam a szakmát, mikor megszülettek a saját történeteim. A katicabogár elveszett pöttyei egy olasz pályázati felhívásra született, melyben még nem publikált szöveget vártak nem publikált illusztrációkkal. Mivel nem ismertem ilyen olasz mesét, nekiálltam írni egyet.

– Nem volt gond a nyelvvel?

– Volt egy vonzódásom az olaszhoz, a kultúrához – szellemi kihívásnak éreztem. Nagyobb bátorságot adott, hogy mesét írjak. Mivel a nyelvi ismereteim korlátozottabbak voltak, mint magyarul – középfokon beszélem az olaszt –, nem bocsátkoztam hosszú leíró részekbe, hanem nagyon egyszerűen fogalmaztam, ami a kiválasztott korcsoport miatt szükségszerű is volt. Minden nyelven másképp érez az ember: az olasz egy nagyon érzelmes nyelv, nem ciki kimondani olyan dolgokat sem, amik magyarul szentimentálisnak hatnak. Azután olasz diákokkal lektoráltattam. A következő nehézséget az jelentette, mikor vissza kellett fordítani magyarra.

Megfagyott játék

– Hogy érzékeli, mennyire van igény a gyerekkönyvekre?

– Egyre inkább. 7-8 éve kezdett igazán növekedni a kereslet, nagy áttörést jelentett, mikor 2006-ban a Bolognai Gyermekkönyvvásáron Magyarország volt a díszvendég. Egészen addig a Magyar Illusztrátorok Társasága képviselte a hazai színeket, ami azért érdekes, mert ők nem könyvkiadók. Ezt a kicsi ellentmondást felismerve, a társaság elnöke, Sárkány Győző megkereste a fiatal, sokszor diák, innovatív meseírókat és –illusztrátorokat összefogó szervezetet, a Sándor Csilla elnök vezette Gyermekkönyv-írók és –illusztrátorok Egyesületét. Közben elkezdtek az akkor már működő pozsonyi Pagony Kiadó mellett többen kisebb gyerekkönyvkiadókat létrehozni. A Pagonnyal megalapítottuk az Aranyvackor díjat és versenyt, melynek az volt a célja, hogy inspirálja az alkotókat a minőségi alkotások létrehozására. Büszkén mondhatom, hogy ha az idén megjelenő új könyveket nézzük, a kötetek 80 százaléka Vackor-eredetű.

– A könyvhét szegedi eseményein tárlatot nyitott meg, gyerekekkel foglalkozott, dedikált – sokszor kap ilyen felkéréseket?

– Viszonylag gyakran járok vidékre, mindenhol nagy szeretettel fogadnak gyerekek, könyvtárosok, pedagógusok. Ne feledjük, hogy attól működik ez az egész, hogy vannak olyan emberek, akik szinte közvetítenek a gyerek és a könyv között, és fontosnak tartják, hogy élményszerűen jusson el a kisgyerekhez az irodalom és az illusztráció. Sok lelkes szakember foglalkozik ezzel, ők az igazi hősök ebben a történetben.

– Két fiú és egy kislány édesanyja, nekik készülnek „privát mesekönyvek” is?

– Nem mondanám, a fiúknál a Róka és Egér, valamint a Katicabogár nagyon jól működött, anélkül, hogy tudták volna, hogy ehhez van közöm, azt csak egy idő után kezdték megérteni. A mese egy megfagyott játék. Minden olvasmányélményből villámgyorsan játék lesz, és mindig készen állunk, hogy efemer meséket „gyártsunk”.

Természetesen a Halászcsárdát sem hagytuk ki, ha már végre eljutottunk a napfény városába... :-)

Csizmás kandúr a Könyvhéten

...A Csimota kiadó új ötösfogatában az én Csizmás Kandúrom is megtalálható Stark Attila, Bodonyi Panni, Carolina Buzio, Csernus Ágnes macskái mellett. :-)

Újra meló

A régi jó Meseolvasók folytatódnak a Scolarnál! Ezúttal megint eggyel nagyobb korcsoportnak, így az illusztrációk is változnak kicsit. Nem a széles, nagy színfoltok, erőteljes kontúrok jellemzik a festményeket, hanem mindez kicsit részletgazdagabban, kicsit szofisztikáltabban. A hősök gyakran állatok; sok-sok klasszikus mese, néhány egzotikus is bekerült a válogatásba... A munkafüzetet is igyekeztünk modern, vonzó, már-már gyerekmagazinos módon megoldani Széplaki Gyöngyivel és Nádor Zsófival, a kiadó munkatársaival.

Ősszel újra hírt adok erről a könyvről: akkor kerül a boltokba, és a győri könyvvásáron is tervezünk vele kapcsolatban mindenféle programokat. Májusban a könyv képeiből lárhattok a Kultúrkúriában és a Marczibányi téren is, mindkét helyen az illusztrátor pajtások állít ki a gyereknap apropóján.

Rajzolj nekem mesét, Anyu!

Az a megtiszteltetés ért, hogy a fenti címmel Böjte Kinga egy színes, képes összeállítást készített az otthonunkról, amit a májusi Lakáskultúra folyóiratban olvashattok.
Ajánlom figyelmetekbe Kinga blogját, a Vizitkártyát is, ahol sok érdekes, szívet melengető, fantáziát megmozgató otthonnal és alkotó emberrel találkozhattok.


Most megpróbálok egy nyereményjátékot is tető alá hozni a Facebookon, hiszen két Illusztrátor Pajtások kiállítás is fut, amelyet népszerűsíthetünk ezúton (Marczibányi tér: 0 - 100 láb, Kultúrkúria: Mesélő Pajtások - ezeken természetesen az én képeimmel is találkozhattok, méghozzá az ősszel esedékes új Meseolvasóból, amelynek a munkacíme egyelőre: Az elkószált kismadár).

Guriga farsang Ipolydamásdon

http://taleaegyesulet.blogspot.hu/2012/06/guriga-nyuszi-ipolydamasdon-is.html#links