Értsd, csináld, szeresd!

Valamikori Alma Materemben, a valamikori Tanítóképző Főiskolán, ma ELTE TOFK néven fut, és nemcsak tanítókat, óvópedagógusokat, hanem bölcsődei gondozókat is képeznek benne (mert hát bizony nem csak a pelenkázásról és az etetésről szól egy kisgyerek gondozása a bölcsődében sem...), szóval ezen a szívemnek kedves helyszínen az elmúlt években többször is tartottam a hallgatóknak és az érdeklődő tanáraiknak előadást gyerekkönyv témakörben. (Több ott tanító tanárnak köszönhetően kinyíltak az intézmény falai a kortárs gyerekkönyvek előtt - sőt, nyílnának azok még szélesebbre is, de vajon miből tudná a Könyvtáruk megvenni azokat a szuper, friss köteteket, amikről aztán beszélgetni lehetne a hallgatókkal? Úgyhogy ezúton kérek mindenkit, aki teheti - alkotók, kiadók, könyvszeretők -, ajándékozzon mai magyar gyerekkönyvet az iskolának!!!)

Most különösen jól éreztem magam, mert "párom" is volt Boldizsár Ildikó személyében, aki arról beszélt, hogyan tudjuk a mesék által a legfontosabb dolgokra megtanítani gyermekeinket (és önmagunkat is :-)). És hát tulajdonképpen én is erről beszéltem...persze, sok-sok képet és könyvet tolva előtérbe :-) Az Eduvital Alapítvány szervezte az előadássorozatot, amelynek részesei lehettünk - ez külön megtiszteltetés, mert ezáltal egy általam nagyra becsült ember szellemi hagyatékát is gondozhattam szerény hozzájárulásommal. Az alapítványt annak idején Kopp Mária álmodta meg munkatársaival, ma Falus András társalapító, akadémikus, egyetemi professzor, a Genetikai-, Sejt és Immunbiológiai Intézet igazgatója tesz meg mindent mindannyiunk egészségtudatosságának növeléséért, mindemellett az életre hívott EDUVITAL Nonprofit Egészségnevelési Társaság kiemelt figyelmet szentel a jövő nemzedékének megszólítására. Pláne leendő, gyerekekkel foglalkozó szakemberekét. Na meg az őket tanító szakemberekét :-)

Boldizsár Ildikó mesél :-)

Az már valami, hogy a hallgatók a saját Navigátor példányaikból tájékozódnak!!

Oliver Jeffers egyik könyvoldalával próbálom világossá tenni a képeskönyv  és az illusztrált könyv közötti lényeges különbséget

(...Vajon miért nem jut eszébe senkinek, hogy az iskolában kötelező hittan oktatás helyett a MESÉKET hívja segítségül a világkép formálására...? Legalább alsó tagozatban. http://www.jamk.hu/ujforras/040214.htm Nnna mindegy.)
Közelre szabad csak nézni, különben elillan, elaprózódik a az öröm, amit jelent például egy főiskolai hallgatókkal teli előadóterem, akik megtisztelnek érdeklődésükkel, megtisztelik a témát figyelmükkel és talán magukkal visznek valamit belőle, használják azokat a gondolatokat, amiket hallottak. Annyit kell tenni, bármilyen picinek, kevésnek, jelentéktelennek tűnjék is, amennyit egy adott helyzetben, egy adott pillanatban megtehet egy ember. Kavicsokat dobni nagy, mély vizekbe, hátha sikerül apró hullámokat kelteni...

Az átfogó egészségnevelési programról, EDUVITAL-ról érdemes még elolvasni ezt a cikket is!

Egyszervolt - klasszikus és kortárs mesék gyűjteménye

Lassan másfél éve felelem mindig, ha megkérdezik, hogy "Most min dolgozol?" : az Egyszervolt mesegyűjteményen. A Csimota Kiadó adja ki, tizenkét klasszikus és tizenkét vadiúj friss kortárs mesét tartalmaz a kötet.
Részben persze az élethelyzetemből is adódik ez a hosszú idő - ki sem mondom, hogy más könyveket milyen rüvid idő alatt képes voltam tető alá hozni -, de amiatt is van, hogy mind a könyv tervezését, mind az illusztrációkat, mind a tördelést rám bízták, és ez egyszer tényleg szerettem volna olyan munkát, aminek minden részlete pontosan kiérlelt, átgondolt, precízen kivitelezett (mert igazából nem hiszek az egy hónap alatt összedobott könyvek módszerében). Ezen kívül pedig sikerült egy olyan, de olyan munka- és időigényes technikát kitalálnom az egészhez, hogy ha nem akartam ínhüvely gyulladást kapni, akkor muszáj is volt kivárni két kép között... :-)

Kortárs mesék az egyszervolt mesegyűjteményben

Az első kép, amit el mertem kezdeni a modernek közül, Máté Angi lírai szövegére készült.

Ez egy rövid mese, de nagyon sajátos hangulata van. Amikor egy-egy helyszínt, világot elképzelek, számomra olyanná válik, mintha valóban létezne. Szinte hallom a hangokat, érzem az illatokat, szagokat, amelyek körülvennének, ha ténylegesen benne járnék.
És még valami: munka közben - különösen ennél a munkánál, ahol olyan nagy alázat szükségelteik ahhoz, hogy a székhez szegezzem magam napokra, mivel nagyon időigényes technikáról van szó -, gyakran hallgatok hangoskönyveket, rádiójátékokat, még színhézi közvetítést is.
A Volt egyszer egy fotel meséjének illusztrációjával felidéződik bennem a regény is, ami elkísérte ezeknek a színeknek, ezeknek a vonalaknak az alakulását: Szabó Magda: Ajtó című regénye.
Jutalom volt mindkettő, a rajzolandó mese és a halgatott történet is.

Crime!

Hogy, hogy nem, ezek a képek valahogy kimaradtak innen a blogról. Pedig ma is nagyon szeretem őket, és nem is adtam fel teljesen, hogy hasonló sorozatot, vagy hasonló stílusú illusztrációkat készítsek. Ezek 2007-ből vagy '08-ból valók, "testvérük" a Kerge ABC Impalája. Azért vágtam bele ebbe a "bűnügyi" sorozatba anno, mert Bolognában több külföldi kiadónak is nagyon bejött az impala grafikája. 6 kép készült, a nyulas az abszolút kedvenc, van egy bárányos, ami második lenne, abból a Csodaceruza gyártott képeslapot, de az eredeti képet most éppen nem találom. és még ez a bizonyítékgyűjtő farkas, amiről úgy éreztem, hogy gyorsan kiszedem a keretből, beszkennelem az új A3-mas szkenneremmel ezen a langyos, korán sötétülő október végi délutánon.

Az októberi Babapatika magazin kultúra rovatában

Katitzi – Egy valóság ihlette irodalmi alak

2013.10.09. - 2013.12.04.

Megnyitó: 2013. október 9. 17.00.

A kiállítást megnyitja Maria Lind kurátor, a stockholmi Tensta Konsthall igazgatója és Angelica Ström sajátos nevelési igényű tanulók szakértője.
A megnyitón fellép Kállai Ernő világhírű hegedűművész.

Irodalmi workshop: 2013. október 9. 14.00-16.00:

Hogyan fér össze a (gyermek)irodalom és az aktivizmus?
Workshop meghívott előadókkal a Skandináv Ház Alapítvány és a Gallery8 szervezésében. Szakértők: Lawen Mohtadi író, az első Katarina Taikon-monográfia szerzője, Angelica Ström, sajátos nevelési igényű tanulók szakértője, Domsa Zsófia, az ELTE BTK Skandinavisztika Tanszékének előadója, Arató László, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola magyartanára, Magyartanárok Egyesülete.
„Mi vagyok? Cigány! Micsoda? Az meg mi?” Katica, a kilenc éves kislány, Katarina Taikon és egyben kiállításunk főhőse, a jók és rosszak (a mese) világában ekképpen szembesül származásával a háború előtti Svédországban, hogy azután a „nyugati jóléti államban” egy életen át keresse helyét és otthonát.
Katarina Taikon roma származású svéd írónő már az 1963-ban megjelent Cigánynő című könyvével is nagy port kavart, később azután irodalmi és politikai aktivizmusával (nővérével, Rosa Taikon-nal együtt küzdve a romák jogaiért) rázta fel a svéd közvéleményt. A Katitzi című, 13 könyvből álló, önéletrajzi ihletésű, 1970-es években kiadott gyermekregénye lapjain a „fényes” demokrácia, a svéd jóléti társadalom diszkriminációval átitatottan, a közép-kelet-európai olvasó számára meglepően sötét színben tűnik fel; a könyv egy ártatlan és kíváncsi gyerek történetének elbeszélésén keresztül leszámol a nyugat-európai „fejlett” demokráciák, a nyugati „egyenlőség és jólét” mítoszával.
Katica a svéd gyermekirodalom egyik legmeghatározóbb figurája a nemzetközileg is jól ismert Nils Holgersson és Harisnyás Pippi mellett. Gyerekek és felnőttek százezrei olvasták el a könyvet Svédországban, 1980-ban például 432000 könyvtárból kikölcsönzött példányt jegyez. A történet megjelenése után nem sokkal képregény, képes könyv formáját öltötte, népszerű tévé-sorozat készült belőle, ami később dvd-n is megjelent; az elmúlt pár évben a göteborgi Folkteatern készített belőle családi színházi darabot, illetve a stockholmi Nationalteatern tűzte műsorára hiphopos, posztmodern feldolgozásban. Általános iskolás nézők ezreihez jutott már el a színdarab.
Mindent összevetve, a Katitzi c. könyvsorozat több generáció számára jelentett lenyűgöző olvasmányt, egyszersmind – a hatvanas évek új, realista gyermekirodalmának számottevő példájaként – ablakot a kegyetlen valóságra, az etnikai, társadalmi feszültségekkel terhelt svéd viszonyokra, a svédországi romák sorsára.
Vajon mi a Taikon-történet elsöprő sikerének, népszerűségének oka? Azáltal, hogy Katica csak később tudja meg magáról, hogy cigány, vagyis a szövegbe „behúzza” a nem roma olvasókat is, a történet mindenki számára könnyedén átélhetővé válik? Talán a meseregény az a műfaj, amely a vándorlással, ezzel az ősi motívummal párosulva különösen átélhetővé teszi az otthon-keresés történetét? Vagy, egy cigány kislány sorsa a 20.(21.) századi, rasszista európai viszonyok között az, ami ennyire megindító? És ha igen, miért csak az irodalom formájában az? Ez a könyv lenne az, mely – a társadalmi igazságtalanság, a rasszizmus tekintetében – végre „felnyitja” az olvasó szemét? Vagy éppen, hogy a romák világából vett, s a nem roma olvasó számára korábban elképzelhetetlen kalandok tartják fenn a mindenkori olvasó figyelmét?
„Az irodalom éppenséggel nem egyéb, mint humanizmus és politika egyesülése” – ahogy Thomas Mann Settembrinije mondja. Van-e/Miért nincs nekünk Katarina Taikonunk? Miért nincsen Katitzink? Mit képes elmondani egy gyerek, pontosabban egy gyerekkönyv a rasszizmus természetéről? (Mindent.) Fontos lenne-e nekünk, hogy legyen egy Katicánk? Mennyit képes adni egy gyerekkönyv a „toleranciára neveléshez”, illetve hogyan védhetjük meg manapság gyermekeinket a rasszista irodalomtól, írásoktól?
A Katitzi – egy valóság ihlette irodalmi alak című kiállításunkkal ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat; s ebben olyan nemzetközi szakértők lesznek segítségünkre, mint Maria Lind kurátor, Lawen Mohtadi író, valamint a szerző, Katarina Taikon lánya, Angelica Ström.
A Gallery8 október 9-én délután tartandó irodalmi beszélgetése és az utána megnyíló kiállítás Katarina Taikon irodalmi és politikai életművének történeti bemutatásán túl kísérlet arra, hogy felfedje a Katitzi c. gyerekregény „sikertörténetének” titkát, mintegy értelmezze a „Katitzi-jelenséget”, s az alapján reflektáljon a magyarországi – akár irodalmi, akár politikai – viszonyokra. A kiállítás ideje alatt, a galéria terében múzeumpedagógiai gyermekfoglalkozások segítenek majd abban, hogy Katica története és üzenete valóban eljusson azokhoz, akiknek az írónő szánta: roma és nem roma gyerekekhez, családokhoz és pedagógusokhoz.
A kiállítás tárgya Katarina Taikon (1932-1995) Katitzi című, önéletrajzi ihletésű gyerekkönyve, melyet a szerző 1969 és 1982 között publikált és eredetileg tizenhárom könyvet, valamint nyolc képeskönyvet foglalt magában. A kiállítás a Katitzi könyvek Björn Hedlund által illusztrált első kiadásainak bemutatása mellett a mű befogadástörténetét is részletesen feltárja: azokat a cikkeket, könyvismertetőket, filmeket, tévéprogramokat, fényképeket és a Katitzi-hoz tartozó egyéb anyagokat is megtekintheti a látogató, melyek mind-mind segítik majd abban, hogy a Katica nevű főhős különös népszerűségét megérthesse és átélhesse.
A kiállítás magyarországi bemutatásának és kapcsolódó programjainak kurátora: Vaspál Veronika, irodalomtörténész
A projekt a Tensta Konsthall 2012 októbere és 2013 januárja között megrendezett Katitzi - A Literary Figure Rooted in Reality című kiállítását adaptálja.
A múzeumpedagógiai foglalkozások élménypedagógián alapuló moduljaihoz a Pressley Ridge Alapítvány nyújtott szakértő segítséget.
A kiállítási anyag Magyarországra szállítását a Budapesti Svéd Nagykövetség szponzorálta.
A kiállítás része a Gallery8 2013 szeptembere és 2014 szeptembere között megvalósuló programsorozatának, melyet az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus és az Autonómia Alapítvány támogat.
Konzulensek: Junghaus Tímea, Nagy Viktória, Szász Anna

Egyszervolt, végleges címek

Amikor lassan kialakul egy úgynevezett layout, vagyis a könyv oldalainak, grafikai megjelenésének a terve - mekkorák az oldalak, a lapszélek, mekkora a szövegtükör, mi a végleges betűtípus, milyen a betűméret, a sortávolság, no és elkészülnek az első illusztrációk - akkor kezd letisztulni a sok-sok ötlet, elképzelés. A könyv elkezd határozottan valamilyen lenni.

Ez persze veszteségekkel is jár, bizonyos nézőpontból, mert az azért csodálatos érzés, amikor a készülő projekt határai még képlékenyek, és az ember úgy érzi, ebbe minden belefér.

Ugyanakkor az is klassz, amikor tenyeremben marad az a néhány kavics, amikkel a továbbiakban játszom majd. Lassan elfelejtem a többit, ami még mind nagyon érdekes lehetőség volt, esetleg félreteszem a fiókba egy következő munkához.

A címekkel való játék is meghozta hát a maga eredményét, az egyes címek így ugyan kevésbé sziporkázóak, ám ahogy a kedvenc dizájn alapelvem is mondja: "Less is more", olykor a kevesebb többet tud adni. 

A sziporkázást meg lehet még folytatni kicsit a modern mesék címeinél, ahol az "idézőjel" miatt amúgy is lazábban lehet kezelni a formát: itt lehet poénkodni, koszolni, pillangókat röptetni...

A koncepció szerint valamilyen motívum mindig megjelenik a posztmodern viktoriánus díszítésben.